Az ókori görögök szerint létezett egy sziget vagy földrész, valahol a mai Atlanti óceán területén, s természeti katasztrófa – földrengés és árvíz – következtében elsüllyedt. A fejlett civilizációval rendelkező királyság mohóvá és agresszívvé vált, s Zeusz főisten parancsára elöntötte a tenger. Atlantisz pusztulása jutott eszembe e könyv összeállításakor. Senki sem tudja, milyen volt az élet Atlantiszon.

Elsüllyedt az az idő is, amikor pásztortalálkozókat és hídi vásárt kezdtek tartani a Hortobágyon, amikor megnyíltak az első irodák a munkanélkülieknek, magyar űrhajósok keringtek a Föld körül, ellopták Kádár János feleségének aranyozott urnáját a temetőből, s az államtitkár elismerte, hogy meleg.

Ki emlékszik már a Magyar Gárdára, az Árpád-pajzsokra, a Magyar Szigetre, a Lánchíd lezárására, a Szent Korona Szolgálatra, a pufajkásokra és a munkásőrökre?

Ki tudja, hogyan került Budakalászra az Omszki tó?

Ez a könyv az egykori életről, az elsüllyedt időről ad hírt.